Antonio Conte három hét alatt megváltoztatott valami nagyon fontosat a Tottenhamnél
Antonio Conte még csak három mérkőzésen ült a Tottenham kispadján, de máris látszik egy óriási változás, aminek a szurkolók és a klubvezetők is nagyon örülhetnek: ez a szenvedély és a szív, ami árad az edzőből és átragad a játékosokra is.
Antonio Conte november 2-án lett a Tottenham edzője, húsz napja van a klubnál, három mérkőzésen ülhetett le a kispadra és közben volt egy hosszú válogatott szünet is, vagyis összességében még nem tudott sokat együtt dolgozni a csapattal. De máris látszik, milyen irányban fog változni a csapat játéka.
Nuno Espirito Santo-val ellentétben, aki elképesztően nyugodtan nézte végig a mérkőzéseket, Conte lángol a pálya szélén. A portugál mester valószínűleg befelé azért égett, de kifelé ebből nem jött át semmi. Az amúgy is lelkileg lemenőben lévő játékosokat nem igazán tudta felpörgetni, a csapat a végére kifulladt, nem lehetett tudni, mit akar velük játszatni az edző, és úgy tűnt, fizikálisan sem bírják a játékosok. Pedig az idény elején Nuno kiemelte, csak az kerül a kezdőbe, aki teljesen fitt.
Aztán megérkezett Antonio Conte, aki teljes ellentéte Nuno-nak, ezer fokon ég mérkőzés közben, rohangál, gesztikulál, mutatja a játékosoknak, hova álljanak, hajtja, űzi őket. De nem csak a játékosokkal foglalkozik, vezényli a nézőket is, ha érzi kell a buzdítás a pályán, akkor hergeli a szurkolókat, és az energiája átárad a stadionban lévő nézőkre, onnan a játékosokra, akik ezáltal vesztes helyzetben sem adják fel.
A hétvégén a Tottenham a Leeds Unitedet fogadta. Az első félidő nem hozott látványos játékot, a félidő vége előtt a Leeds megszerezte a vezetést. Nem érdemtelenül. A szünetben volt egy kis fejmosás, és egy teljesen kicserélt Spurs lépett pályára, amely hajtott, nem ismert elveszített labdát, és összességében többet futott, mint az ellenfél. Azért nagy szó ez, mert a Leeds az egyik legtöbbet futó csapat a Premier League-ben, erőnlétileg általában nagyon rendben vannak a leedsiek. Erre most az volt látható, hogy a Tottenham játékosok hajtottak az utolsó pillanatig, és bírták még a végén is az általuk diktált iramot, míg a Leeds lassan már nem tudott kijönni a kapuja elől sem.
Érdekes látni, hogy egy edző személyisége ennyire tudja befolyásolni egy csapat életét, játékát, hiszen ilyen rövid idő alatt nem lehet betanulni egy új szisztémát. Conte Tottenhame átállt egy háromvédős játékra, ami elvileg nagyon szokatlan lehet a játékosok számára, a 3-4-2-1 egyszerre tud stabil védekezést adni, szárnyvédőknek köszönhetően a három védő tulajdonképp gyakran öt védőt jelent, a támadásoknál pedig a szárnyvédők segíteni tudják az elől lévőket is. Egyelőre, nagyon kevés volt arra az idő, hogy Conte játékát megtanulja a csapat, mégis az látszik, ragaszkodik az elképzeléseihez, egyértelműen mutatja, magyarázza, kinek, mi a dolga, amivel biztonságot ad a játékosoknak. Egyszerű egyelőre a játék, lehet hozzá adaptálódni, viszont, amit nem lehet tanítani, az a szenvedély, a szív. Ezt Conte rendre hangoztatja is, mióta a Spurshöz érkezett. Ez vagy van, vagy nincs. És kiemeli, a játékosaiban ez megvan.
Conte három mérkőzés alapján, ami természetesen nagyon kevés, elmondható, különleges edző, mert képes kihozni a játékosokból a szenvedélyt, a tűzet, a szívet, ami úgy tűnt, kiveszett belőlük az évek alatt. Az olasz mester erőt és önbizalmat ad a csapatának, amely meghozta az első Premier League győzelmét a Spurs edzőjeként.
Természetesen, még jönnek, és jöhetnek a nehéz hétköznapok, de a szurkolókat csak úgy lehet igazán a csapat mellé állítani, ha látszik a játékosokon, hogy mindent megtesznek a mezért, a klubért, egymásért. A szurkoló, ha rossz a játék, ebben az esetben is tud lelkesedni a csapatért. És Conte ezt az érzést most visszaadta nekik.