Vereséggel kezdett a Tottenham, mi lehetett az ok?

ˆhirdetés

A Tottenham az Everton elleni vereséggel kezdte az új idényt, több kérdés is felmerült a mutatott játékkal. Az Evertonnál bejöttek az igazolások.

 

Érdekes mérkőzésen nyert az Everton, hiszen két régi motoros Mourinho és Ancelotti csapott össze. Az Evertonnak jobban sikerült a nyári erősítés, és az első mérkőzésen érezhetően jó igazolás volt Allan, James Rodriguez és Doucouré is. Mind a hárman kezdtek és uralták a középpályát.

 

A mérkőzés után Mourinho nem volt elégedett a csapatával, ha megnézzük a statisztikákat, akkor nem működött a letámadás, míg a portugál mester is megerősítette, a középpályán nagy tér nyílt az Everton játékosai számára, ezért is cserélt már a félidőben. Az más kérdés, hogy a győztes gól a második félidőben esett, a lényeg így is, Mourinho már döntetlen állásnál érezte, hogy nem működik az, amit kitalált a mérkőzésre, de a változtatások sem ültek igazán.

A helyzetek minősége alapján 1-1-es döntetlen lett volna reálisabb, de a játék képe alapján is jogos lett volna a pontosztozkodás. Összességében még sem mondhatjuk azt, hogy az Everton nem érdemelte meg a győzelmet. Közhelyeket is pufogtatva, annyi gólt lőttek, mint amennyit az xG mutató szerint nagyjából szereznie kellett az Evertonnak.

A Tottenham 10-szer lőtt kapura, ebből ötször találtak kaput, de Pickford védeni tudott. Az Evertonnak 15 próbálkozása volt, szintén ötször találtak kaput, ebből egy gól született, a többi mellé ment. Érdekesség, ha ragaszkodunk az xG mutatókhoz, vagyis mekkora eséllyel lesz gól egy helyzetből, akkor nem a legnagyobb lehetőséget használta ki a liverpooli csapat. Richarlison helyzetét ítélhetjük meg a legnagyobb lehetőségnek, amikor Davies rosszul visszatett labdájára csapott le a brazil támadó, még Llorist is kicselezve kellett volna az üres kapuba találnia. Az más kérdés, hogy kisodródva elkapkodta a lehetőséget, valószínűleg lett volna ideje arra is, hogy megállítsa a labdát és biztos egyensúlyból lőjön kapura. A hazaiaknál Doherty került a legnagyobb helyzetbe, Kane csúsztatása után próbált laposan a kapuba lőni, de Pickford gyorsan reagált. Dele lövését is magabiztosan ütötte az angol kapus, a Spurs középpályása elkapkodta a lehetőséget, nem tudta rendesen leszorítani a lövést.

A Tottenhamnél az utóbbi évben a letámadás a fő kérdés. Pochettino érában csúcsra volt járatva a letámadás, ez egy lüktető, gyors játékot eredményezett, viszont tapasztalhattuk, a labdarúgók teljesen kimerültek az előző idényre.

José Mourinho érkezése után sejteni lehetett, hogy visszább fog venni ebből az embert nem kímélő játékból. Bár azt láthattuk nem egyik napról a másikra. Ahogy jöttek a sérülések, úgy lett egyre inkább visszahúzódóbb a csapat és épített a stabil védekezésre és a gyors kontrákra a portugál mester. Nem feltétlenül az ellenfél tizenhatosa előtt próbálta megakadályozni a támadásokat, hanem engedte az ellenfelet kicsit közelebb a saját tizenhatosa elé, ott zárta a területeket és próbált a csapataitól megszokható gyors kontrákat alkalmazni. De az Everton jól akadályozta meg a kontrákat.

Közben azért azt sem lehet mondani, hogy a Tottenham nem próbált volna letámadni. A StatsBomb adatai szerint 220 alkalommal indított letámadást a Tottenham, viszont csak 43 alkalommal sikerült öt másodpercen belül visszaszerezni a labdát, ami 19,5%-os hatékonyságot jelez, ami a forduló eddigi legrosszabbja. Érdemes megemlíteni, hogy az Everton csak 116 alkalommal próbálkozott, de 37-szer sikeresen alkalmazta a letámadást, 31,9%-os teljesítményével, bőven felülmúlta a Spurst.

Vagyis azt sem lehet mondani, hogy a Tottenham ne próbálkozna a letámadásokkal, de ami észrevehető volt, hogy nem csapatként mozgott együtt a Spurs a letámadások során, hanem egyenként indult meg Kane, Son, Alli, vagy Moura a labdás játékosra, viszont a többiek nem követték a letámadást, így sűrűn maradt szabad passzlehetősége a labdás játékosnak.

Mourinho a mérkőzés után célzott arra, hogy a válogatott mérkőzések miatt, valamint a nyaralásból hazatérő játékosok karanténba helyezése miatt, nem sokat tudott együtt készülni a csapat.

Ez persze kifogásnak tűnik, de ha láttuk a mérkőzést, akkor észrevehető volt, hogy a csapat nem tudott olyan intenzíven játszani, mint ahogy megszoktuk tőlük, nem mozogtak együtt a játékosok úgy, mint korábban és ezért nehezebben működött a labda visszaszerzése. Nem működött a taktika, nem jöttek a kulcspasszok, az összjáték is akadozott, és még akár az erőnléttel is problémák voltak.

Ennek ellenére fontos kiemelni, a Spursnek meg voltak a helyzetei a gólszerzésre is, vagyis nem feltétlenül volt benne a vereség ebben a játékban sem.

Mourinho jelezte, a következő mérkőzéseket az összeszokásra is felhasználják majd, persze közben fontos az eredményesség is, hiszen csütörtökön Európa Liga selejtezőt játszanak és nem szeretnének kiesni.

Egy mérkőzésből nagy következtetéseket nem érdemes levonni, de az biztos, hogy hamarosan ki fog derülni, hogy Mourinho képes javítani a csapat letámadás játékán, ami a mai sikercsapatok számára az egyik legfőbb eszköz, vagy hosszú távú tendenciaként visszább fogja húzni a védekezést, és nem csak az erőnlét visszanyeréséig törekszik erre.

 

Molnár Gábor

ˆhirdetés