A magyar válogatott túl van Svájc és Lettország ellen vb-selejtező mérkőzéseken is. Három ponttal gazdagodtunk. Miért érdemes kitartani a mostani elképtelések mellett.
A magyar válogatott három mérkőzés után négy ponttal a csoport harmadik helyén áll, vagyis nagyjából ott, ahova az erősorrend szerint gondoltuk.
A vb-selejtezők rosszul indultak, hiszen egy feröeri döntetlen után jött a Svájc elleni vereség, de végül egy lettek elleni győzelemmel zártuk a harmadik kört.
A feröeri mérkőzés után igen kritikus hangvétellel fogadták a szurkolók a játékosokat és természetesen el is indult a „Storck monyon le”, majd jött a Svájc elleni vereség, ami igen felemás mérkőzés volt. Svájc papíron és a pályán is esélyesebbnek számított, mint a magyar válogatott. A csapat ennek ellenére jól játszott a hazai mérkőzésen, kijárt volna nekünk egy pont, de a győzelem is benne volt a mérkőzésben, hiszen elég sokat hibázott a játékvezető a kárunkra… de a sportban nincs ha…
Ami megnyugtató volt, az a csapat játéka, egészen jól nézett ki a magyar válogatott, kezdett újra Európa-bajnoki szintet hozni a csapat, amit ugye a feröeri mérkőzésen nem láthattunk. Éppen ezért volt nagyon fájó a vereség, mert a csapat játéka nem volt rossz, a játékosok mindent kiadtak magukból, aztán ott volt az elmaradt büntető, de a játékosok egyéni hibái ellen nem volt mit tenni. De fontos kiemelni, ha visszanézzük a fontos jeleneteket a svájci góloknál, kettőnél is érdekes döntés született. Főleg a második találat volt durva, ami lesről született.
A lettek elleni vb-selejtező nagyon fontos volt a csapat számára. Ha itt is kikaptunk volna, akkor valószínűleg végleg vége a világbajnoki álmoknak, így azért sikerült legalább behúzni a három pontot. Érdekes, hogy a lettek ellen gyengébben játszott a válogatott, bár az is tény, hogy többet támadott a csapat, amiben benne van a hiba. A védelem igen lyukas volt, szerencse, hogy Gulácsi nagyszerű napot fogott ki és 100%-os helyzetben is védeni tudott.
Szalai talán megtalálta a góllövő cipőjét, meg képes fejelni is, remélhetőleg kilábal a gödörből és végre meghálálja azt a bizalmat, amit évek óta megkap a szövetségi kapitányoktól. Tudása alapján benne vannak ezek a gólok, jó, hogy most ki is jönnek.
A lettek ellen látszott, Nikolics más játékhoz szokott, mint amit a válogatott játszik. Meg kellene tanulnia azt a mozgást, amit Storck vár. Gyakran elszaladt a labda elől, de úgy is lehetne nézni, hogy a középpályások miért nem tudnak bepasszolni a résekbe akkor, amikor Nikolics megindulna, helyzetbe kerülhetne. Ez valószínűleg a csapat alapjátékán is múlik és azon is, nincsenek minden játékhelyzetre felkészülve a játékosok, nem érzik még egymást eléggé. Ez a lettek ellen észre vehető volt, hiszen nem csak Nikolics került be a kezdőbe, Bese is rendre rossz labdákat kapott, amikor megindult volna a szélen. Nikolics érdemét az első gólnál nem szabad elvenni, akkor jó labdát kapott és meg is tudta játszani a Gyurcsót, vagyis bizonyította, Nikolics jó játékos, csak a taktikához még neki igazodnia kell, vagy a társaknak érezni kellene, hogyan mozog a pályán. Kleinheisler beállása után látszott megint, hogy ez az a játék, ez az a taktika, amit a csapat inkább játszani tud.
A csoportunkat Svájc vezeti hibátlan teljesítménnyel, a másodikon a portugálok, a harmadik helyen meg a magyar válogatott áll. Mondhatni papírforma, bár az sem lenne meglepetés, ha a végén a portugálok végeznek az első helyen…
A csapat fejlődése előre mutató. Már nem csak arra játszunk, hogy ne kapjunk gólt és majd egyet úgy is találunk. Előre lépni csak akkor lehet, ha a csapat megtanul támadni, de tény, ha támadunk, akkor benne van a pakliban a hibázás hátul. Egy olyan csapatot nézni, amely támad is és nem csak védekezik, jobb nézni. A szurkolók is jobban szeretik az ilyen csapatot. Persze kérdés, hogy rövidtávon mi lett volna a célravezető: Svájc ellen egy nulla-nulla és az érte kapott egy pont, vagy az, hogy a csapat felvállalt egy olyan játékot, ami közönségszórakoztató is, de közben azért megpróbál stabil maradni. A hosszú távú következményei várhatóan ennek a mostani játéknak a kedvezőbbek és nem egy gólnélküli döntetlent célként kitűzni. A csapat így fejlődhet, még maga a válogatott is, de az utánpótlás is tanulhat belőle, meg akár a klubokra is kihathat ez a mentalitás. Éppen ezért érdemes megtartani Storckot, nem lemondatni. Látszik mit akar játszani a csapat és mindezt nemzetközi szinten teszi. Persze, ha a szétesést látnánk, az más helyzet, de szerencsére egyelőre csapatként lép pályára a magyar válogatott.
Ami biztató, még nincs vége mindennek, továbbra is van miért reménykedni, még esély van a második helyre is, ami pótselejtezőt ér, de ehhez már bravúrra is szükség van. Svájc és Portugália előttünk van, nem csak pontokban, hanem tudásban is. Talán ez a pech is, ebben a csoportban kijön az előre megjósolt erősorrend, egyelőre nem úgy néz ki, hogy körbeveréseket láthatunk. Nincsenek olyan meglepetések, mint az Eb-selejtezőn tapasztaltunk a gyenge görögökkel és a csoportot megnyerő északírekkel. Itt egyelőre az a meglepetés, hogy nem Lettország a negyedik, hanem a feröeri válogatott is megtanult focizni.