Vereséggel kezdte a magyar válogatott a Pintér Attila érát, voltak biztató jelek, de azért a vereség önmagáért beszél.
| MAGYARORSZÁG Rudolf 13 |
1-2 | FINNORSZÁG Pohjanpalo 74 Eremenko 84 (11-es) |
A magyar válogatott nagyszerűen kezdte a mérkőzést, támadtunk, hajtottunk és a 13. percben Rudolf révén még a vezetést is sikerült megszerezni.
Leandro ívelt előre balról, Rudolf kézzel maga elé tette a labdát és a bal alsóba lőtt.
És ekkor megtört a csapatban a támadó szellem, beálltunk védekezni, kontrázni, a finnek meg átvették az irányítást.
A második félidőben az 51. percben óriási lehetőséget puskázott el a magyar válogatott, Leandro ment el az alapvonalig és passzolt középre, Koman kapásból a bal kapufa mellé helyezett, pedig nem támadta senki.
A 74. percben jött az egyenlítés, a csereként pályára lépő Pohjanpalo közelről piszkálta a kapuba a labdát, aztán még egy gólt kaptunk, a 83. percben Juhász szabálytalankodott, Eremenko meg a jobb alsóba lőtt.
A hátrányban újra elkezdett támadni a magyar válogatott, helyzetek is voltak, bár újra felpörögni már nem sikerült, nem volt rá idő.
Ami tetszhetett a mérkőzésen, a csapat bal oldala, Leandro - Dzsudzsák kettős egészen jól megértette egymást, balról jöttek is a labdák Rudolf felé. Rudolf is lelkesen és egészen jól játszott, míg hiányzott a középső középpálya, nem volt egy olyan játékosa a magyar válogatottnak, aki képes lett volna irányítani.
De ez csak felkészülési mérkőzés volt... előjöttek a hibák, amiket ki lehet a jövőben még javítani, meg a finnektől inkább most kapjunk ki, mint a selejtezőkön... de azért a füttyszó is jogos volt, a szurkolóknak nem tetszett a mérkőzés nagy részében tapasztalható hozzáállás, mert a finneket az első gól után be kellett volna darálni, meg volt rá a lehetőség. A gólunk után talán több kaput találó lövésünk nem is volt...