A Real Madridnál régen látott izgalmak borzolják a szurkolók kedélyét, nem elég az edzőkérdés, a játékoskérdés, az eredménytelen játék, most még elnökválasztás is lesz, amely nagyban befolyásolhatja a klub jövőjét.
A Real Madrid háza táján ritkán tapasztalható politikai feszültség uralkodik. Florentino Pérez váratlan döntése, amellyel időközi elnökválasztást írt ki, alapjaiban rázta meg a spanyol futball közéletét. A tét nem kicsi: ha a kihívó sikerrel veszi az adminisztratív akadályokat, 2006 óta ez lesz az első alkalom, hogy a klubtagok (sociók) ténylegesen urnákhoz járulhatnak, megtörve a több mint másfél évtizedes választási monopolhelyzetet.
Miért volt szükség az előrehozott választásra?
A Real Madrid az utóbbi években a maga szintjén sportszakmai szempontból sikertelen. Nem nyerte meg a Bajnokok Ligáját, bajnokságot sem nyert, bár az a kevésbé fontos trófea. Az edzőválasztás nem volt sikeres, a játékosigazolások nem sültek el jól. Az öltöző kettészakadt, vannak itt az új pártiak, akik Xabi Alonso mellé álltak, vannak a régi vonalasak, akiket talán inkább Arbeloa képviselt jobban, próbált inkább a régi hagyományokra építeni, miközben fiatalított. De az látszott, hogy a két fiatal felkapott edző még nem érett egy ilyen bonyolult öltözői hangulat elsimítására, ahol még a játékosérdekek mellett bőven van elnöki, klubérdek is.
Egy ilyen helyzetben nem csoda, hogy felerősödtek a szurkolói Perez-elküldést preferáló üzenetek, aminek elészaladva az elnök előrehozott választásokat írt ki.
A ringben két teljesen eltérő világ, két különböző gazdasági korszak és ideológia csap össze: a futballvilág jelenlegi leghatalmasabb sportvezetője, Florentino Pérez, és a 37 éves zöldenergia-milliárdos, Enrique Riquelme.
A beágyazott oligarcha és a szabályok védőbástyája
Florentino Pérez (79) neve összeforrt a modern Real Madrid sikereivel, a Galaktikus-korszakkal és az új Santiago Bernabéu stadion felépítésével. Pérez nem csupán a klub elnöke, a spanyol gazdasági elit egyik legbefolyásosabb figurája, az ACS nevű globális építőipari óriásvállalat feje.
Hatalmi bázisa a hagyományos madridi elitre épül. A stadion VIP-páholya évtizedek óta Spanyolország nem hivatalos gazdasági és politikai döntőbizottságaként működik. Pérez mögött szinte a teljes hazai sportsajtó (mint a Marca és az AS) és a klub saját, rendkívül erős médiabirodalma áll, amelyet az elnök bírálói sokszor személyes PR-gépezetként és politikai fegyverként jellemeznek.
Pérez pozícióját a klub saját alapszabálya is védi, amelyet az ő hivatali ideje alatt szigorítottak meg:
Csak az indulhat elnökjelöltként, aki legalább 20 éve folyamatosan klubtag.
A jelöltnek a klub éves költségvetésének 15%-át – ami jelenleg körülbelül 187 millió euró – személyes banki garanciával kell fedeznie.
Ez a gigantikus összeg eddig minden potenciális ellenfelet elriasztott, Péreznek így a korábbi években kampányolnia sem kellett, automatikusan megújították a mandátumát.
A zöld tőke és az új generáció trónkövetelője
Enrique Riquelme (37) megjelenése az elnöki palettán pont azért keltett ekkora hullámokat, mert a hírek szerint ő az első, aki képes teljesíteni a szigorú pénzügyi követelményeket. Riquelme a Cox Energy (egy nemzetközi megújulóenergia- és technológiai konglomerátum) alapítója és elnöke. Vagyonát és befolyását a modern zöld gazdaságnak és a latin-amerikai terjeszkedésnek köszönheti.
Kik támogatják, kiknek az érdeke lehet a váltás, milyen csoportok szemléletéhez lehet illő a fiatal elnökjelölt személyisége. Riquelme hatalmi hátterét nem a hagyományos spanyol nehézipar, hanem a nemzetközi befektetési alapok, a tech-szektor és az alternatív, függetlenebb médiacsoportok (például a PRISA-csoport lapjai, mint az El País) adják. Célja, hogy megszólítsa a fiatalabb, digitális generációt, valamint azokat a helyi tagokat, akik úgy érzik, a klub elidegenedett tőlük.
Miért robbant ki a háború? Ígéretek és riogatások
A két oldal kampánya nem csupán sportszakmai kérdésekről, hanem a klub egzisztenciális jövőjéről szól.
1. A privatizáció és a klub tulajdonjoga
Riquelme kampányának legfőbb és legütősebb állítása közvetlenül a klubtagok félelmeire épít. Nyilatkozatai szerint azért érezte „erkölcsi és etikai kötelességének” az indulást, mert úgy látja, Pérez a háttérben a Real Madrid rejtett privatizációját készíti elő a hatalmas stadionhitelek, valamint a Szuperliga-projekt végleges bedőlése miatt. Riquelme logikája szerint a grandiózus projekttől remélt, de mostanra végleg elúszó extra bevételek komoly hiányt jelentenek majd a jövőben, amit Pérez csak külső tőkével tud majd foltozni. Bár a klub nemrég hivatalos megállapodást kötött az UEFA-val és elállt a Szuperligától, az átalakult, megnövelt meccsszámú Bajnokok Ligája-rendszer bevételi szempontból valószínűleg nem lesz rossz a Real Madrid számára. Mindenesetre a kihívó kényelmesen tud építeni az elmaradó bevételek és a rejtett privatizáció pletykájára.
„Ez lehet a Real Madrid történetének utolsó elnökválasztása, mert utána jön a privatizáció. Meg kell védenünk, hogy a klub a tagok tulajdonában maradjon” – riogat Riquelme, amivel a legkonzervatívabb, idős szavazókat is igyekszik magához láncolni.
Pérez ezzel szemben abszurdnak nevezi a vádakat, és azzal vág vissza, hogy a klub gazdasági stabilitása éppen az ő vezetése alatt vált megingathatatlanná. Pérez azzal riogatja a tagságot, hogy egy tapasztalatlan, külső (akár külföldi, mexikói és nemzetközi) tőkéscsoportok által rángatott vezetés kiszolgáltatottá tenné a Real Madridot a globális piacon.
2. Globális szórakoztatóipar vs. Helyi értékek
Pérez jövőképe a zárt európai elitliga helyett immár az UEFA-val kötött kompromisszumos, megemelt bevételeket garantáló új Bajnokok Ligája-modell maximális kihasználása, valamint a Santiago Bernabéu stadion multifunkcionális, folyamatos monetizációja (koncertek, rendezvények). Nála a Real Madrid egy globális, szórakoztatóipari prémium márka.
Riquelme változást ígér a klub elérhetőségében. Szerinte a jegyárak elszabadulása és az elitista kommunikáció miatt a madridi családok kiszorulnak a Bernabéuból. Azt ígéri, hogy a tagságot visszahelyezi a döntéshozatal központjába, és a klubmédiát a politikai propaganda helyett transzparens, modern streaming- és digitális platformmá alakítja.
3. A sportszakmai paradoxon: Haaland és Klopp esete
Bár Riquelme hangsúlyozza a spanyol gyökerekhez való visszatérést és a saját utánpótlás (La Fábrica) megerősítését, a spanyol elnökválasztások törvényeit ő sem hagyhatja figyelmen kívül: szupersztárok ígérete nélkül nem lehet választást nyerni Madridban.
Belső információk szerint Riquelme stábja már felvette a kapcsolatot Erling Haaland környezetével, a kispadra pedig Jürgen Kloppot szeretné megnyerni. Az ellentmondást úgy igyekeznek feloldani, hogy Kloppot olyan pedagógus alkatú menedzserként mutatják be, aki képes a globális sztárok mellé zseniálisan beépíteni a saját nevelésű spanyol fiatalokat is – szemben Pérez jelenlegi, tisztán kész sztárokra vásárlására épülő modelljével.
Miközben Florentino Perez egy jól bevált recepthez nyúlna, visszahozná a klubhoz a portugál José Mourinhót. Mourinho a csúcskorszakát élő Barcelonát tudta megtörni, bár olyan sikereket nem tudott elérni, mint Carlo Ancelotti. Viszont sok madridi szurkolónak még mindig egy biztos választást jelenthet, annak ellenére, hogy az utóbbi időszakban nem számít sikeres edzőnek. A nézeteit nem tartják modernnek, előremutatónak. Mindenesetre, itt is látszik egy nagy szembenállás. Még akkor is, ha Klopp már-már kiégett a liverpooli időszakban, és ott sem volt egyértelmű a megítélése, mennyire lehet rábízni a játékosigazolást, vagy kell mögé egy jól felépített sportigazgatói, játékosmegfigyelői hálózat. Ami a Real Madridnál igen speciális feladatkör jelenleg. Mindenesetre nagyon más a szemlélete a két edzőnek. Érdekes időszakot hozhat, akármelyikük is lesz a befutó.
Végszó: Kifutás az időből
Független szemmel nézve a választás kimenetele még mindig Florentino Pérez felé lejt, akinek beágyazottsága és korábbi 65 trófeája megkérdőjelezhetetlen tekintélyt biztosít.
Riquelme legnagyobb ellensége jelenleg az idő. A hivatalos indulási szándék bejelentése után szombat éjfélig van ideje arra, hogy a választási bizottságnak hiánytalanul bemutassa a teljes elnökségi listáját és a 187 millió eurós banki garanciát. Ha ezt a logisztikai és pénzügyi bravúrt teljesíti, június elején olyan ideológiai és hatalmi párharc tanúi leszünk, amilyenre húsz éve nem volt példa a spanyol fővárosban.