Miért költhetett ennyit új játékosokra a Chelsea? Hol itt a pénzügyi fair-play betartása?
A legtöbb szurkoló értetlenül figyeli, mit művel a Chelsea az átigazolási szezonban. Új tulajdonosok, óriási pénzköltés, rekord brit igazolás, és mégis nem sértik meg a pénzügyi fair-play szabályait.
A Chelsea több mint 300 millió fontot költött januárban új játékosokra, de mégis beleférhet a klubnak abba a keretbe, amivel még mindig nem sértik meg az előírásokat. Az ok leegyszerűsítve:
Az UEFA értékeli a klubok éves kiadásait. Egy játékos leigazolásánál viszont nem az átigazolás teljes összegét veszi egy adott év kiadásának, hanem a játékos szerződésének időtartamára osztják el.
A Chelsea ráadásul még tovább fokozza a helyzetet, mert nem ötéves szerződéseket köt a játékosokkal, hanem hét-nyolc évre köti magához az újonnan igazolt labdarúgókat. Enzo Fernandez, aki brit átigazolási rekorderként érkezik a Premier League-be, 106,8 millió fontjába kerül a Chelseanek. Ezt az összeget is nyolc részre kell osztani a pénzügyi fair-play alapján.
Az UEFA a nyáron várhatóan bezárja ezt a kiskaput és betartatja az ötéves szerződési korlátot. Egyes pletykák szerint ezért is sietett a Chelsea Fernandez szerződtetésével, és nem halasztották el nyárra az átigazolást.
A Chelsea csak januárban nyolc új játékost igazolt:
Enzo Fernandez - 106,8 millió font (Benfica)
Mihajlo Mudrik - 88,5 millió font (Sahtar)
Benoit Badiashile - 35 millió font (Monaco)
David Datro Fofana - nem ismert (Molde)
Andrey Santos - nem ismert (Vasco da Gama)
Joao Félix - kölcsönben (Atletico Madrid)
Noni Madueke - 29 millió font (PSV)
Malo Gusto - 26,3 millió font (Lyon)
Az átigazolási összegekhez még egy érdekesség. A Chelsea egyedül többet költött új játékosokra, mint a francia, a német, az olasz és a spanyol bajnokság klubjai együttvéve.
Mióta Todd Boehlyék megvették a Chelseat, vagyis két átigazolási időszak alatt, nagyjából 600 millió fontot költöttek új játékosokra.