Mourinho és a Tottenham önbizalma

ˆhirdetés

Menekülés a győzelembe, Mourinho és Levy egymásra talált, a csapat pedig önbizalmat sugároz. Ehhez egy évre volt szükség. Vélemény

 

José Mourinho egy éve vette át a munkát a Tottenham élén. Nehéz dolga volt, mert egy a Spurs szurkolók által nagyon kedvelt edzőt kellett váltania úgy, hogy a Spurs szurkolók között ő maga nem számított túl népszerűnek. Egyelőre úgy tűnik, megugrotta a lécet, de természetesen a választ majd csak az idény végén kapjuk meg. A jelek biztatóak a szurkolók számára.

 

Az utóbbi évek sikereit Mauricio Pochettinónak köszönhette a Tottenham. Az argentin mester 2014 és 2019 között vezette a londoni klubot, amely látványos támadójátékot produkált és egy majdnem csúcssikert, a Bajnokok Ligája trófeát. A 2018-19-es idényben végül maradt a BL ezüst, aztán jött a borítékolható összeomlása a csapatnak, ami nem feltétlenül Pochettino hibájának köszönhető. Az okok röviden: A klub stadionépítésbe kezdett, ami vitte az átigazolásokra szánt pénzt, volt egy év, amikor egy új játékost sem tudott igazolni a klub, nem frissült a keret és teljesen elfáradtak fizikálisan és mentálisan is a játékosok. Mert Pochettino elképesztő iramot vár el a játékosaitól, azt rotálás nélkül nem lehet hosszútávon bírni. A 2019/20-as idényre ki is pukkadt a csapat, hosszas vívódás után, végül Daniel Levy klubelnök a váltás mellett döntött, novemberben menesztette Pochettinót és kinevezte José Mourinhót.

José Mourinho megszerzése merész húzás volt, mivel hibásan, de a szurkolók nagy része a portugál mestert a buszozással azonosítja, vagyis azzal, hogy betolja a buszt a kapu elé, védekezik az egész csapat és egy gólokkal nyeri a mérkőzéseket. Vagyis a játék nem olyan látványos, de jönnek az eredmények. Aki nem csak az angliai ténykedését nézte Mourinhónak, tisztában volt azzal, hogy Mourinho elképzelése a biztos védekezésen alapszik, ami csapatszinten működik csak és ebből elképesztő hatékonysággal vezetik a csapatai a kontrákat. Ha kell akkor tudják uralni is a játékot, de többnyire nem a tili-tolis passzolgatós labdarúgást szereti, hanem azt, amivel gyors támadások végén gólokat lehet szerezni, és közben meg lehet oldani kapott gól nélkül a mérkőzéseket. Ez a játék egyáltalán nem unalmas, főleg akkor nem, ha megvannak hozzá az emberei és a Tottenhamnél úgy tűnik kezd összeállni a képlet.

Van egy fix elképzelése a játékról, vannak jól begyakorolt helyzetek, viszont szereti, ha a játékosai kihasználják a képességeiket. Nem véletlenül vállalta el örömmel a Tottenhamnél a munkát, hiszen olyan sztárok vannak a keretben, mint Harry Kane és Son, a többieket pedig fel lehet hozni olyan szintre, amilyet ő elvár. Vagy lehet igazolni, nem feltétlenül csúcs összegekért olyan karakterű labdarúgókat, akik képesek az értelmes játékra is, de ha kell, ütköznek, konfrontálódnak.

Daniel Levy tisztában volt ezzel, ezért is dörzsölhette a markát, amikor Mourinhót elküldték a Manchester Unitedtől és novemberben, mikor Pochettinót készült meneszteni, a portugál még szabad volt és éhes a bizonyításra. Természetesen Mourinho nem számít olcsó edzőnek, viszont olyan tapasztalata van, ami a jelenleg még a világ labdarúgásában dolgozó edzőgarnitúrát átnézve nem sokan mondhatják el magukról. Bajnokok Ligája győzelem, bajnoki trófeák tömkelege, vagyis tudja, hogyan kell sikerre vinni egy társaságot. Nem egy-egy mérkőzés erejéig, hanem egy egész idényre felépítve a játékot úgy, hogy a csapatot alkotó labdarúgók kitartsanak a versenysorozat végéig.

Ebben Daniel Levy és Mourinho nagyon is egymásra talált. Mert Mourinho, ha hagyják, akkor természetesen belemegy a pénzszórásba is, melyik edző mond nemet, ha elhozzák neki a legjobb és legdrágább játékost, ha kéri, ha nem. De abban a legjobb, amikor olyan játékosokat hozhat, akik keményen dolgoznak edzésen és a pályán. Vezéregyéniségek, de emberileg is lehet rájuk számítani. A nyári átigazolás nagyjából úgy alakult, ahogy a portugál szerette volna és mindez Levy zseniális, legendás sóhersága mellett.

 

De ide nehéz út vezetett, mert a 2019/20-as idény nem alakult úgy, ahogy szerették volna.

A rengeteg sérülésnek köszönhetően nem tudta azt a játékot véghez vinni Mourinho a csapatával, amit szeretett volna. Már a kinevezése után, kicsit visszább húzta a gyeplőt, nem akarta szétszaladni a csapatával az ellenfelét, próbálta ezzel stabilizálni a védekezést, de többek között kidőlt Harry Kane, akire építette a taktikáját és hasonló karakterű játékosa nem volt a keretben. A védelemből is sorra dőltek ki az alapemberek, így eléggé esetleges játékot láthattunk, már sokan visszasírták Pochettinót, pedig ősszel vele közelebb került a kiesés, mint a nemzetközi szereplés lehetősége.

A koronavírus járvány egyszerre jött jól és rosszul a Spursnek. Rosszul, mert nem lehet mérkőzésre járni, és a Spurs egyik fő bevételi forrása a stadionjában van, Anglia egyik legnagyobb legszebb stadionjával rendelkezik a klub, sok-sok nézővel. A tavaszi leállásnak köszönhetően viszont felépült többek között Kane és a szintén megsérülő Son is. Majd az újrakezdés után ugyan nehezen, de azért jöttek az eredmények és sikerült feljönni a hatodik helyre, ami legalább Európa Liga indulást jelentett a klubnak.

Az Európa Liga nem a csúcs természetesen egy, az utóbbi években Bajnokok Ligája küzdelemhez szoktatott klub és szurkolói számára. A plusz terhelés mellett lehetőséget nyújt a játék javítására, vagy olyan labdarúgók beépítésére, játékban tartására, akik a Premier League-ben elvétve kapnának lehetőséget. Nem mellesleg, az Európa Liga győzelem Bajnokok Ligája indulást jelent, ha véletlenül nem jönne össze mindez a Premier League-ben.

És akkor jött a nyári-őszi átigazolási időszak és az új idény, amit a koronavírus teljesen felbolygatott. Eleve kevesebb pihenési lehetősége volt a játékosoknak, ezért nem is kezdett jól a Spurs. Mourinho jelezte, az első néhány mérkőzés egyértelműen a csapatépítés jegyében fog telni, hiszen nem voltak barátságos mérkőzések a nyáron, de természetesen figyelnek az eredményességre is. A játékosigazolásokat pedig nehezítette a kevesebb várható bevétel, hiszen a stadionokat továbbra is zárva kellett tartani a nézők előtt. A Spurs stadionja ráadásul úgy épült, hogy ne csak mérkőzéseket lehessen tartani benne, hanem az egész év minden napján legyen ott esemény, akár amerikai futball (NFL) mérkőzés, vagy óriási koncertek, amik mind-mind elmaradtak és olyan bevételekről esett el a klub, amire számítottak, lekötött eseményekről volt szó. Viszont így is sikerült komolyan átalakítani a csapatot. Olyan játékosok érkeztek, akiket egyértelműen Mourinho akart, olyan képességekkel, amik hiányoztak a keretből. És így november végére elkezdett működni az, amiért Levy az edzőváltás mellett döntött, és amiben Mourinho kiemelkedő.

Az átigazolási időszak legfontosabb feladata volt úgy átalakítani a keretet, hogy a hiányposztokra minőségi játékosok és Mourinho kívánalmai szerinti karakterrel rendelkező labdarúgók érkezzenek. Valamint egy-egy posztra legyen mindig alternatíva, vagyis nagyjából minden poszton küzdeni kelljen az adott játékosnak a kezdőbe kerülésért. A versenyhelyzet nem engedi elkényelmesedni a játékost sem fizikálisan, sem mentálisan. Persze ehhez küzdeni tudó és akaró játékosokra van szükség.

 

Érdemes megnézni posztonként, kiket igazolt a Spurs a nyáron.

A kapus poszton egyértelműen Hugo Lloris számít a kezdőnek, de a nyakára érkezett a korábbi angol válogatott Joe Hart. Akit már sokan leírtak, de Mourinho most felkarolta a hatalmas rutinnal rendelkező kapust, aki amúgy még csak 33 éves. Várhatóan az Európa Ligában fog főleg védeni, de ott már bizonyította is, hogy bármikor képes beugrani. Hart úgy tűnik kilábalt a pályafutását ért hullámvölgyből.

A védelem jobb oldalára érkezett Matt Doherty a Wolvestól. Az ír védő egyelőre még nem szokta meg az új csapatot, de látszik miért is kellett nagyon a klubnak. Végre egy olyan szélső védő, aki amellett, hogy képes támadóként fellépni, azért védekezni is tud. Eddig ezen a poszton Serge Auriernek kellett vitézkednie, de a passzai sem voltak mindig pontosak, ráadásul a védelemben is sokat hibázott. Viszont Doherty érkezésével, mintha az elefántcsontparti játékos is stabilabbá vált volna.

A védelem bal oldala volt eddig az igazán lyukas poszt a Mourinho érában, hiszen míg Aurier rendre tudta segíteni a támadásokat a jobb oldalon, Ben Davies inkább a klasszikus baloldali védő, aki hátul meg-megoldja a feladatát, de előre már ritkán jut el. Az átigazolási időszak hajrájában sikerült megszerezni a Real Madridtól Sergio Reguilónt, akiért a nyáron a legtöbbet kellett fizetnie a klubnak. 30 millió euró volt a 23 éves labdarúgó ára, a Spurs még a Madrid által kért visszavásárlási opcióba is belement, mert tudták, olyan hiányposztra érkezett, amit nehéz lett volna betölteni még minőségibb játékossal. Reguilón az a játékos, aki nem fél belemenni a párharcokba, technikás és képes robotolva a támadásokat is segíteni. Az előző idényben a Sevillával kölcsönjátékosként kulcsszerepet vállalt az Európa Liga győzelemből is. Az érkezésével stabilabbá vált a csapat, így már nem egyoldalú, nehezebb kiszámítani a Spurs játékát, mert mind a két oldalon képes támadást vezetni a csapat, és mind a két oldalon vannak olyan játékosok, akik képesek pontosan passzolni, helyzetbe hozni a középen érkező társakat.

A védelem közepén maradt Alderweireld, pedig sokáig kérdéses volt a belga sorsa a klubnál, de úgy tűnik, kezdi stabilizálni a helyzetét, mellette Eric Dier kezd szintet lépni, a párosukat jó nézni együtt középen. De sikerült bővíteni a lehetőségeket, az utolsó pillanatban beesett Joe Rodon is a Swanseatől. Mellettük ott van még a fiatal Tanganga és a nagy reményekkel érkező Davinson Sánchez is, akinek még van mit fejlődnie megbízhatóság szempontjából…

A középpályára szintén kulcsjátékos jött Pierre-Emile Höjbjerg személyében. A dán a Southamptontól érkezett éppen arra a labdaszerző posztra, amire nem talált megoldást Mourinho az előző idényben. Höjbjerg ráadásul olyan karakter, akit nagyon imád az edző: intelligens vezér mind a pályán, mind az öltözőben. A 25 éves játékos képes labdát szerezni, de meg is tudja azt játszani, belemegy a kemény ütközésekbe és többnyire ő jön ki győztesen az ilyen helyzetekből. Höjbjerg érkezésével stabilabbá vált a csapat védekezése és leveszi a terhet Lo Celsóról és Ndombeléről is. Az argentin és a francia középpályás így a kötelező védekezés mellett, képes lesz kivenni a támadásokból is a részét, főleg úgy nagy öröm a csapat számára ez, hogy támadni jobban tudnak, mint védekezni.

Lo Celso, aki amúgy inkább támadó középpályás, az előző szezonban gyakran védekező szerepkört kapott Mourinhótól, az argentin így már az előző idényben képes volt arra a játékra, amit az edző ebben a szezonban is elvár tőle. Ndombelével viszont meggyűlt a baja, de kezd úgy tűnni, hogy megjön az eredménye a sok külön munkának.

Ndombele egy igazolásmentes idény után érkezett egyetlen új szerzeményként 2019 nyarán, ráadásul 60 millió eurós klubrekordért. Az egyik legjobban fizetett játékosa lett a csapatnak, ami hatalmas nyomást helyezett a fiatal középpályásra. Közben súlygondokkal küzdött, ami természetesen egy Premier League féle bajnokságban kiemelten problémát jelent. Ndombele még Pochettino alatt sem tudott alapemberré válni, Mourinho viszont még keményebben bánt a 23 éves középpályással. Lényegében kitette a kezdőből, és mentálisan is próbálta észhez téríteni. Lo Celso posztváltásával sikerült helyettesíteni az előző idényben, így versenyhelyzetbe hozni Ndombelét ideig-óráig, de azzal mindenki tisztában volt, nem ez a megoldás. Ndombelével kapcsolatban sorra jelentek meg az eladásáról szóló hírek, de a klub a másik lehetőséget választotta: játékra képes állapotba hozzák. Már tavasszal jöttek a lebukások, hogyan foglalkozik Mourinho Ndombelével külön a karanténtiltások ellenére is. De a kemény küzdelem úgy látszik kezdi meghozni a gyümölcsét, Ndombele novemberre kezd úgy játszani, ami miatt megvette a Spurs, és ami miatt többek között a Barcelona is figyelte a játékost. De még mindig messze van attól a játéktól, amit el lehetne várni tőle, és amire képes.

A középpályán védekező poszton még Winks bevethető, aki a kedves srác a keretben, de még nem eléggé erőszakos és nem eléggé megbízható. Még a Ludogorets ellen lőtt 50 méteres gólját is szerényen fogadta.

 

De mi lesz Dele Allival?

Sokak nagy kedvence az utóbbi egy évben pocsék formában játszik. Már a távozása is felmerült a klub részéről, de érthetően mindenkinek az lenne a legjobb, ha a kivételes tudását a Spursnél tudná továbbra is kamatoztatni. Allival nem feltétlenül lehet úgy bánni, ahogy Mourinho szokta motiválni a játékosait. Dele családi múltja igen bonyolult, így a személyisége is az. Az idény végére, ha Dele újra a régi formájában tudna játszani, némi túlzással, az nagyobb dicséret lenne a szakmai stáb számára, mint egy trófea győzelem és a szurkolók részéről egyértelműen plusz pontot jelentene feléjük. Nem mellesleg egy jó Dele csúcsigazolásként kapcsolódhatna idény közben a csapatba.

 

És akkor jöhet a támadósor, ami elképesztő, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

A Tottenham két olyan játékossal rendelkezik, akik bármely top klubban azonnal kezdők lennének. Ők Harry Kane és Son Heung-min. Kane eddig is a hátán cipelte a csapatát, gólkirályi címek sora és a tavalyi hosszas sérülése alatt mutatott eredménytelenség is jelezte, mit jelent ő a klubnak. Son pedig 28 éves korára a csúcsra jutott és mind a kettőjük esetében Mourinho adta meg az utolsó lökést. Kane és Son együttműködése a pont a Tottenham játékának i-jén.

Kane és Son kettőse várhatóan történelmi idényt fog alkotni a gólok és gólpasszok terén. Kane hátrébb vonásával Mourinho megoldotta az Eriksen távozásából fakadó problémát, végre újra van, aki helyzetbe tudja hozni a társakat. Son pedig a góljaival megalapozza új szerződését, amivel a csapat top fizetésű játékosai közé kerülhet. Teljesítményének köszönhetően marketing értéke is emelkedik, összességében oda kerülhet, ahova csak a legnagyobbak.

Kane új posztja és az ott nyújtott teljesítménye megmutatja, milyen sokoldalú játékosról van szó. A Spurs rajongók eddig is jól tudták, hogy Kane nem egy lesipuskás csatár, hanem képes fejjel, lábbal, az ötösről és a tizenhatoson kívülről is gólt szerezni. Azzal, hogy hátrébb játszik, a csapat kihasználja a technikai tudását, aminek köszönhetően Son még többször gólhelyzetbe kerülhet, és Kane labdáiból még Lo Celso, vagy Lucas Moura is odaérhet a kapu elé.

A Spurs különleges idényre készül, vagyis inkább már nyakig benne van. Egyszerre nyújthat olyan játékot ez a keret, amit jó nézni, és még eredményesség is párosul hozzá.

Az idény természetesen hosszú és viszonylag az elején vagyunk, a tabellát majd valahol a karácsonyi hajtás után lesz érdemes még jobban átböngészni. De már most látszik, hogy a csapat játéka stabilabbá vált, a cserejátékosok is tudják, mi a dolguk. Így Carlos Vinícius is egyre nagyobb erőssége lehet a keretnek, de a klub visszatérő legendája, Gareth Bale is nyerő embere lehet még enne az idénynek. A két támadó érkezésével Kane is végre a csúcsra érhet, talán ez is motiválja, és alázatosabbá teszi, mert elhiszi Mourinhónak, tényleg nyerhetnek végre bajnokságot vagy kupát.

 

Bale megszerzése Levy külön vágya volt.

Egy korábbi ikon tért vissza a Real Madridtól, talán kicsit megtörve. De már a mosolya, a trófeákkal kitömött pályafutásából adódó aura is azt sugallja, ez a klub szintet emelkedett. Képes visszacsábítani egy top játékost, amit csak a legnagyobbak tudnak megtenni. És Bale úgy tűnik beáll a sorba, tisztában van azzal, hogy még messze van a csúcsformájától, sokat kell dolgoznia azért, hogy a sérülések elkerüljék. Elfogadja, hogy egyelőre csak az Európa Ligában kap több lehetőséget, vagy csak csereként. De, ha az idény második felére kicsit is egyenesbe kerül, akkor óriási pluszt fog tudni még adni a csapatnak. Nem csak marketing szempontból, hanem sportszakmai téren is. Ehhez Mourinhóra is szükség van, aki egyelőre úgy tűnik, tudja kezelni Bale-t.

Carlos Vinícius személyében pedig egy gólerős csatár érkezett Kane mögé, ami azt jelenti, van lehetőség pihentetni az angol csatárt. És a brazil támadónak sem kell aggódnia, nagyon sűrű az idény, kiemelten szükség van a bő keretre.

 

A csapat azt az önbizalmat sugározza, ami Mourinho minden megmozdulásából árad.

A játékosok vidámak, élvezik, hogy tudják, mit kell csinálniuk ahhoz, hogy még egy rangadót is megnyerjenek például a Manchester City ellen úgy, hogy kérdés se maradjon a mérkőzés lefújása után: mert magabiztos játékkal sikerült két vállra fektetni a csúcsfutball egyik ékkövét. Majd rá néhány nappal a Ludogorets ellen szinte a B-csapat volt képes edzőmérkőzéssé silányítani egy Európa Liga csoportmérkőzést.

A következő időszak rengeteg mindenre ad még választ, hiszen a bajnokságban a 10. fordulóban a Chelsea-hez látogat a Spurs, majd a 11. fordulóban az Arsenal-t fogadják. A két mérkőzés között a LASK ellen Európa Liga mérkőzést játszanak, utána pedig az Antwerp ellen küzdenek a csoportelsőségért. De persze mindenki tisztában van azzal, hogy néha a tuti mérkőzéseket a legnehezebb hozni, és talán ebben is látszik fejlődés.

A szurkolók között pedig elkezdődött egy pozitív zsongás a klub körül, talán idén sikerül.

 

Molnár Gábor

ˆhirdetés