Francesco Totti - Paolo Condó: A Kapitány. Könyv jelent meg Tottiról, rengeteg izgalmas történettel és képekkel a római zseniről. Könyvajánló.
Francesco Totti neve etalon Rómában és az AS Roma szurkolók körében, a Kapitány jelentette az utóbbi bő két évtized Rómáját. Klubhűség egy top játékostól, manapság ritka dolog, ráadásul olyan labdarúgóról van szó, aki Rómában született és Rómában nevelkedett és vált császárrá.
Totti 16 évesen mutatkozott be az első csapatban és 40 évesen vonult vissza. A hosszú pályafutásba óriási sikerek is belefértek, hiszen a klubjával elhódította az olasz bajnokságot, ami nem egyszerű olyan riválisok mellett, mint a Juventus, az Inter és az AC Milan. Nyert olasz kupát és a válogatottal világbajnokságot. Viszont a Romával az igazi Bajnokok Ligája siker nem adatott meg a számára. Választhatott, megy a galaktikusok közé Madridba, vagy marad Rómában. Mindenki tudja, hogy Totti végül maradt. Kereshetett volna kétszer annyit és a világ legjobb játékosai között játszhatott volna, nagy valószínűséggel az Aranylabdát is kiérdemelte volna, de végül maradt a szeretett városában, a szeretett klubjában és lett ikonikus alakja a csapatának. Persze, nem kell félteni Tottit sem, hiszen így is jól keresett, csak megvolt a lehetősége a még többre. De végül a család, az anyuka, a város mellett döntött és valószínűleg nem bánta meg, ennél nagyobb szeretetet máshol nem kaphatott volna.
Totti még azon játékosok közé számít, aki a grundon nőtt fel, a könyvben elmeséli, milyen volt gyerekként napi öt órát focizni a suli után, nyaranta pedig egész nap labdával és barátokkal a téren. Szerinte egy gyereknek arra van szüksége, hogy a labdával játszhasson, a grundon lehet megszerezni a technikát és egy jó értelemben vett túlélési ösztönt. „Ez az igazi foci, amibe bele lehet szeretni, a többi csak a szükséges munka, amit szerintem leginkább csak a profiknak kellene elvégezni, nem tízévesen.”
A könyv több mint háromszáz oldal, amiben végig veszi az egész karrierjét, gyermekkortól egészen a visszavonulásig. Rengeteg történetet mesél a csapattársakról, mit jelent egy klubnak a 10-es mezben szereplő játékos, főleg Rómában. Jó példa, hogyan és mikor védte meg Walter Samuel argentin módra a pályán.
De az is kiderül, hogy mit nem csinálhat egy római egy vesztes mérkőzés után, mert akkor nagyon kihúzza a gyufát a szurkolóknál.
Részletesen végigveszi a pályafutása alatti egyetlen bajnoki címét. Cassanóval való viharos barátságát. Természetesen nem maradhat ki a történetből a családja, majd a szerelem Ilaryval, azt is elárulja, miért ünnepelte a góljait az ujját szopva. Átérezhetjük a belső rágódását, amikor megkapta élete szakmai lehetőségét, de végül mégis visszautasította a Real Madrid ajánlatát.
Végigveszi az edzőit, érdekes történeteket olvashatunk többek között Spallettiről és Marcello Lippiről is. Az elképesztően nehéz időszakról, amikor eltört a sípcsontja a világbajnokság idényében és azt is, miből merített erőt, hogyan tudott rekordsebességgel visszatérni. És ilyenkor kiderül, mennyire fontosak a csapattársak, vagy mennyire fontos egy edző, egy szövetségi kapitány szakmai és pszichológiai tudása, és a bizalom.
De megismerhetjük a pályafutásának végét is, azt, hogy milyen nehéz időszakot élt meg, mielőtt végleg visszavonult, de az emlékezetes szelfis gólöröm történetét is.
Kiderül, miért jó a fallal passzolgatni, kiemeli, mindig a szenvedély hajtotta és nem a pénz miatt focizott. És szerinte egy sztár sosem lehet elégedett, ha nem nyer a csapata.
Elmeséli, hányszor próbálta Buffont a Romához csábítani, még a világbajnokság utáni ünneplésben is megpróbálta a válogatott csapattársat a klubjához hívni, jelezve milyen Rómában sikert ünnepelni: „Nézd mennyi ember, mennyi öröm” És talán ez jellemzi a legjobban, miért is különleges pályafutás az övé. A könyvben is felteszi a kérdést, „Mit kell tennem, hogy méltó legyek erre a teljes, túlzó, őrült szeretetre” és meg is válaszolja azzal az őszinteséggel, amit nem is gondolnánk róla. Kiderül, hogyan lehetett egy szerény, szégyenlős gyerekből a világ egyik legjobb labdarúgója, példakép, vezér, Kapitány.
Molnár Gábor