Dárdai Pál élete egyik legnehezebb döntése előtt áll, maradjon, vagy építse a karrierjét a Herthánál.
Dárdai érkezése a válogatott élére egyértelmű sikert hozott, az Eb-selejtezőkön egyértelműen reálisnak érzékelhető hat pont helyett hetet hozott. Azért gondoljuk a hatot reálisnak, mert a románok elleni egy pont az utóbbi évek alapján egyértelműen bravúr volt, a feröeri, meg a finnek elleni győzelmet azért elvártuk, bárki is legyen a szövetségi kapitány.
De ami kiemelkedő volt, az a csapat körüli hangulat, Dárdai kommunikációja, a reális szavak, a taktikai érettség és jó volt érezni egy kis német mentalitást a magyar labdarúgásban, de egy olyan embertől, aki magyar, érti az itteni viszonyokat.
Dárdai hét pontot, reményt hagy itt, ha távozik. Vagyis elvégezte azt a munkát, amit elvállalt, versenyben tartotta a válogatottat, amely az utóbbi egy évben morálisan teljesen szétesett, a szakma, a játékosok és a szurkolók egymásra mutogatása közepette.
Dárdai azt is megmutatta, mire képes egy nyugati edző. Dárdainak nincs még felnőtt tapasztalata, hiszen a Herthában az utánpótlásban dolgozik csak, vagyis úgy lett a válogatott szövetségi kapitánya, hogy edzőként nem volt tapasztalata a felnőttek között. Azért az gyorsan kiderült, hogy Dárdainak van érzéke ehhez az egészhez, ki tudta hozni a legjobbat a játékosaiból, reálisan látta, hogy mire képes egy nyugati bajnokságokban edződött játékos (pl: Gera) és az ő posztján még nemzetközi szinten gyengének számító itthon focizó fiatal középpályás.
Azt is bebizonyította, hogy a védelmet igenis meg lehet szervezni még az itthon játszó labdarúgókból, három mérkőzésen csak egy gólt kapott a csapat. A támadásokkal már más volt a helyzet, de hát az alap a biztos védekezés volt, bár így is vezettünk néhány látványos támadást, de a gólok nagyon nehezen születtek…
A világos kommunikáció eredménye volt az is, hogy az előző kapitányok alatt hasonló eredmények mellett már a szurkolók a fejét kérték volna az edzőnek…
Dárdai most a csúcson távozhat, ha úgy dönt, hogy nem marad. Az MLSZ egyértelműen szeretné, ha maradna, a nagy futballreformból így is kikérik a véleményét.
Ha marad, akkor kérdés, hogy ezt a hangulatot, ezt az őrületet képes lesz fenntartani a selejtezők végéig, vagy sem. Ha távozik, vagyis visszamegy jelenlegi munkaadójához, akkor építheti tovább a karrierjét, ami egy olyan fiatal edzőnek, mint Dárdai, nagyon fontos lenne. 38 évesen sokkal lényegesebb, hogy napi munkája legyen, sőt a pletykák szerint azon sem lepődhetünk meg, ha hamarosan Dárdai lesz a Hertha felnőtt csapatának a vezetőedzője. Ebben az esetben egy magyar edző bizonyíthatna a világ egyik legerősebb bajnokságában.
Dárdai amúgy „isten” a Herthánál, nem véletlenül készítik fel a berlini klubnál egy nagyobb feladatra, vagyis arra, hogy egyszer átvegye a felnőtt csapat irányítását.
A Herthánál meg tapasztalhatták, hogy Dárdai olyan magas szinten már képes megállni a helyét, mint egy válogatott vezetése, képes jól kiválasztani a segédeit és képes a játékosokra illő taktikát felvázolni a csapata számára, olyat, amit a labdarúgók nem csak elméletben tudnak megvalósítani, hanem a gyakorlatban is. Vagyis igenis közeledik ahhoz a feladathoz, amit szánnának neki, a felnőtt csapat vezetését.
Az egy érdekes lehetőség lehet még, mi van akkor, ha Dárdai a Hertha mellett vihetné tovább a magyar válogatottat is, hiszen a válogatott azért nem igényel napi szintű munkát. A családjáról meg nem is beszéltünk, vagyis lesz mit átgondolnia a következő napokban, hetekben Dárdainak.
Az egyik szemünk sírni fog, ha nem ő marad a magyar válogatott szövetségi kapitánya, a másik meg nevetni, mert látjuk, hogy épül a jövő, az ő jövőjével a magyar labdarúgás jövője is.
A gond az, hogy rövidtávon egyelőre nem tudjuk ki lehetne az ő pótlására alkalmas szakember. Az itthon dolgozókban nem nagyon bízik már a szurkoló, a külföldi meg elképzelhető, hogy nem képes annyira átlátni az itthoni közeget, mint az a sikeres munkához kellene...