Kispesten nincs minden rendben, bár az utóbbi hónapokban, mintha a szurkolóknak is kedvező változások indultak volna el az utánpótláskorú játékosok beépítésével, de a tulajdonos és a szurkolók még mindig nem találták meg a közös hangot egymással. A Videoton elleni mérkőzés előtt ennek hangot is adtak a klubot féltő szurkolók és elmondták a véleményüket. Fotókkal.
A koporsón szereplő szöveg: KISPESTI SZABAD VÉLEMÉNYNYÍLVÁNÍTÁS 1909-2006
Egy koporsó is szerepet kapott a Kispest-szurkolók demonstrációján, amelyet a 13-szoros bajnokcsapat hívei szerveztek a Videoton elleni mérkőzésük előtt. Az évek óta tartó kilátástalan vesszőfutás miatt keserű drukkerek így jelképezték véleményüket, hogy a Bozsik-stadionban „meghalt” az 1909-es alapítástól George F. Hemingway tulajdonlásáig 97 évet élt kispesti szólásszabadság. A tüntetés mottója egy drapéria szövege volt, amelyet az egyik mérkőzésen pillanatokig sem tűrtek meg a lelátón: „A hagyományokhoz méltó Kispestet!”
A szervezők petíciót adtak át Gács Pál ügyvezetőnek, követelve a Kispest név újbóli felvételét a klub elnevezésébe, a szurkolók szabad véleménynyilvánítását, és a Kispest és a Honvéd nevet méltón képviselő, újra a bajnokesélyesek közé tartozó csapatot. Elvárják továbbá, hogy a tulajdonos hagyjon fel a szurkolókat sértő megnyilvánulásaival, tartsa tiszteletben a klub hagyományait, ápoljon tiszteletteljesebb kapcsolatot a korábbi játékosokkal, edzőkkel.
– Csak múltunk van, a jelenünk és a jövőnk homályos – mondta az egyik vezérszónok. – Apáinktól örököltük a Kispest szeretetét, és mi is átadjuk a fiainknak és lányainknak. De ehhez az kell, hogy akkor is létezzen még a klub. Számtalanszor bizonyítottuk már, hogy ránk lehet számítani. Nem háborút akarunk, de azt ígérjük: minden erőnkkel azért fogunk küzdeni, hogy újra a sajátunknak érezhessük, ami a miénk!
Csaknem ötéves kispesti tevékenységéről szólva főként azt vetették az amerikai-magyar tulajdonos szemére, hogy a klub – és maga az üzletember – barátságtalan, őszintétlen kommunikációja éket vert a csapat és rajongói közé. Hiába a műanyag székek, ha a nihil és a szerethetetlen csapat miatt a klubelnök lassan egyedül ül a tribünön.
– A rossz kommunikációt Hemingway úr is többször elismerte a hibájaként, pedig olyan viszonyt ápol az önkritikával, mint Danilo a helyzetkihasználással. Mégsem veszünk észre változást – így egy másik szónok, aki hosszasan sorolta a szurkolók korábbi segítségnyújtásait is. – Támadásként fogja fel a kritikát, pedig nem ellenség, hanem azok fogalmazzák meg, akiknek az életét jelenti a Kispest. Mi, szurkolók.
Szó esett a hibás játékospolitikáról is: a keret majd’ kétharmada évente kicserélődik (nem beszélve a 2006 óta elfogyasztott tíz edzőről). A futballisták minőségét jelzi: kétharmaduk talpa alá fél vagy egy év után már útilaput is kötnek.
A felszólalók a klubvezetés rovására írják, hogy asszisztált a legendás Puskás Ferenc „örökségének” és nevének mások általi kisajátításához. Fájlalják továbbá, hogy a menedzsment mintha szándékosan távol tartaná a régi kedvenceket, akik nem csak munkahelyüknek tekintenék a Honvédot, és akik tapasztalt edzőként, vezetőként, menedzserként, üzletemberként nagyban segíthetnék a klubot.
A résztvevők többsége a demonstráció után az Északi Kanyarba, a kispesti ultrák törzshelyére váltott jegyet, rég látott hangulatot varázsolva a kapu mögé.
fotók: Sarkadi Bálint