Juhász Roland bejelentette a visszavonulását a válogatottól
Juhász Roland 94 válogatott mérkőzéssel a háta mögött jelentette be a visszavonulását a magyar válogatottól. Mostantól kezdve a klubra koncentrál
"A válogatottnál egy újabb kétéves folyamat kezdődik ősszel a Vb-selejtezőkkel, én pedig úgy érzem, meg kell adni a lehetőséget a fiataloknak. Nem mintha elfáradtam volna, hiszen mentálisan és fizikálisan is remekül érzem magam, de a kitűnő Eb-szereplés méltó lezárása a válogatott pályafutásomnak. Örülök, hogy három mérkőzésen is szerepet kaptam Franciaországban, összesen pedig 94-szer léphettem pályára címeres mezben. A Vidiben változatlanok a céljaim, szeretnék bajnok és kupagyőztes lenni, és ahogy eddig, ezután is mindent meg fogok tenni a csapat sikeréért, amennyiben lehetőséget kapok a vezetőedzőtől" - nyilatkozta a vidi.hu-nak Juhász Roland.
Juhász Roland közleménye:
Rengeteg megható gesztus és kedves szó fogadott itthon, nem tagadom, boldoggá tett, hogy ekkora szeretettel díjazták az Eb-szereplést a magyar emberek. Volt kis idő, hogy átgondoljam a jövőmet, leülepedett bennem az a sok pozitív visszajelzés, amit kaptam. Kikértem a családom és a barátaim véleményét, s arra jutottam: le kell zárnom egy fontos fejezetét az életemnek. Találkozót kértem Bernd Storcktól, és tájékoztattam a jövőmmel kapcsolatos elképzelésemről. Eljön a pillanat, amikor az ember kénytelen ésszerű döntést hozni, az addigi karrierjét teszi kockára, ha nem képes reálisan értékelni a helyzetét. Elmondtam a szövetségi kapitánynak, hogy a belgák elleni Eb-meccsen szerepeltem utoljára a magyar válogatottban. Storck úr is logikusnak tartotta a lépésem, elfogadta a döntést és a támogatásáról biztosított.
Lehetetlen néhány mondatban összefoglalni a 12 éves válogatott pályafutásomat, 94 meccset játszottam a nemzeti csapatban, ugyanúgy részese voltam a magyar foci talán legsúlyosabb válságának, mint annak az elmúlt hónapnak, amely remélhetőleg új lendületet ad a sportágnak, és a labdarúgásunk tovább fejlődik majd, s visszakerül az európai élmezőnybe.
Szerencsésnek érzem magam, mert igaz barátokat szereztem a válogatottban, példaképekkel játszhattam együtt, mi több, voltak meccsek, amikor a legjobb barátaimmal, Torghelle Sanyival, Czvitkovics Petivel, Huszti Szabival, Fülöp Marcival, Németh Krisztiánnal és Feczesin Robival a pályán küzdhettem címeres mezben. Felejthetetlen emlékekkel gazdagodtam, most is borsódzik a hátam, amikor az első válogatott találkozómra gondolok, vagy a világbajnok olaszok elleni győzelmünkre – a franciaországi Eb-ről nem is beszélve. Rengeteg embernek mondhatnék köszönetet, de én most a szurkolókat emelem ki, nekik hála, a karrierem legcsodálatosabb élménye koronázta meg a válogatottban töltött éveimet. Mostantól a klubomra koncentrálok, a Vidivel szeretnék maradandót alkotni a magyar és a nemzetközi porondon, de természetesen a válogatott a jövőben is ugyanolyan fontos lesz számomra, mint volt az elmúlt 12 évben. Szurkolok a fiúknak, hiszem, hogy a vb-selejtezőkön megint büszkék lehetünk a csapatra!
Juhász Roland