Együtt szurkolnak a rasszizmus ellen a Budapest Honvéd kiválóságai. Youla beszélt római élményeiről is.
Különleges kezdőrúgással vette kezdetét a Budapest Honvéd - Paksi FC bajnoki labdarúgó mérkőzés. A kezdőkörbe a házigazdák egykori és jelenlegi kiválóságai Szurgent Lajos és Souleymane Youla léptek, hogy a Polgári Platform felkérésére, a Szurkoljunk a rasszizmus ellen! projekt keretében közösen hívják fel a figyelmet a hazai lelátókon tapasztalható kirekesztő, gyűlöletkeltő megnyilvánulások elleni küzdelem jentőségére.
A kezdőrúgást megelőzően pedig a szurkolók és a játékosok a hangosbemondón keresztül meghallgathatták a Polgári Platform antirasszista kiáltványát.
|
A Polgári Platform „Szurkoljunk a rasszizmus ellen!” című kiáltványa:
„Hiszünk a fociban, a világ legjobb játékában. Hiszünk a versenyben. Hiszünk a tisztességben, Hiszünk a csapatunkban. Hiszünk a győzelemben. A pályán csak az számít, hogy ki a gyorsabb, az ügyesebb, a tehetségesebb. Mindegy az is, hogy egy játékost, vagy egy szurkolót gyerekként milyen vallásúnak neveltek. A foci összeköt mindannyiunkat. Szurkoljunk együtt a rasszizmus ellen.” |
„Amikor a Bajnokok Ligájában, a Lazio ellen, Rómában játszottam, bemelegítés közben a labda a kerítéshez gurult. Mikor érte mentem, a Lazio-szurkolók huhogva, üvöltözve rázták a kerítést. Így utólag visszagondolva, eléggé vicces szituáció volt. Előtte még nem láttam felnőtteket így kikelni magukból” ‒ meséli Souleymane Youla, a Honvéd játékosa, aki hozzáteszi ‒ „Persze ez nem jó érzés, hiszen minden ember ugyanolyan, csak a bőrszínek változnak. Néha sajnálom a rasszistákat, mert azt gondolom, pszichológiai problémákkal, frusztrációkkal küzdenek, emiatt keresik a lehetőségét, hogy utáljanak valakit. Magyarországon szerencsére nem tapasztaltam ellenem irányuló rasszista megnyilvánulást.”
Szurgent Lajos a Honvéd játékosmegfigyelője, a klub korábbi játékosa a kezdőrúgás kapcsán elmondta: „A mi időnkben ‒ amikor a kettős rangadókon több tízezren voltak a stadionban, akik aztán mérkőzés után együtt mentek sörözni ‒, elő nem fordulhatott, hogy bármi botrány legyen a lelátón. Ahogy telt az idő, sajnos úgy fokozódtak az ellentétek. Megálljt kell mondani ezeknek a rétegeknek. Fontos, hogy a normális bíztatástól legyen hangos a lelátó, mert annál jobb érzés nincs, mint amikor a szurkolók együtt támogatják a csapatot. Nekem ettől mindig megborzong a hátam. Egy focistának rendkívüli érzés, ha a tömeg a nevét skandálja, teljesen más motivációval játszik úgy a pályán.”