A Dortmund sikeredzője nyilatkozott a Bajnokok Ligája döntője előtt. Tudja motiválni a csapatát, ez már egy interjúból is kiderül.
Mit jelent Ön számára Bajnokok Ligája döntőjében lenni?
Őszintén megvallva soha nem gondolkoztam ezen és nem is gondolom, hogy ez számít. Annyi dolgom van mióta bekerültünk a döntőbe, hogy nem volt időm erre, bár a döntő napján valószínűleg érezni fogom, hogy ez a legrendkívülibb dolog, amit valaha átéltem egész pályafutásom során. Michael Zorc még most is lelkesen számol be 1997-es győzelemről és a mérkőzés minden egyes percéhez külön magyarázata van. Érezni fogjuk, amint eljön a pillanat, de jelenleg nincs időm ezzel foglalkozni.
Rendkívüli szezon van a csapat mögött. Büszke rá, hogy eljutottak a döntőig?
Igen, a Bajnokok Ligájában és a Bundesliga évadban is végig nagyon büszke voltam a csapatra azért, ahogyan megbirkóztak a különböző helyzetekkel. Minden, amit ebben az évben tettünk pozitív hatással volt a Bajnokok Ligája szereplésünkre. A fiúk remekül használták az edzéseken gyakoroltakat és mindent beleadtak a pályán is. Ebben a szezonban az érzelmek széles skáláját átélhettük: a Malaga elleni meccs aggodalmai után részünk volt megkönnyebbülésben és pozitív érzésekben is. A Malaga elleni 3-2 eredmény vagy a végső sípszó a Madrid elleni meccsen olyan pillanatok voltak, amiket sosem fogunk elfelejteni
A Wembley-ben lejátszandó döntő közte van azon dolgoknak, amiért úgy döntött, hogy edző lesz hogy elmondhassa utána: "ez a valaha legcsodálatosabb dolog amit tapasztaltam"?
Brutálisan őszintén szólva, azért lettem edző, mert semmi másban nem vagyok jó (nevetve). Komolyra fordítva a szót, akármilyen edző lehetnék, de a klubtól kapott támogatás, a nagyszerű edzői stáb, de legfőképp egy ilyen hihetetlen tehetségekkel megáldott csapat nélkül sohasem lett volna lehetőségem a Bajnokok Ligája döntőjéig jutni. Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség, így azt kell hogy mondjam hogy ezzel nem számoltam amikor az edzői pályát választottam. Inkább úgy élem meg, mint egy nagy adag habot a tortán, és ez azon különleges pillanatok egyike melyeket ki kell élvezni, de mi ezt sajátos módon, igazán tempós játékkal kívánjuk kiélvezni. El fog jönni az a pillanat, amikor el fog tölteni az elért eredményeink sikerérzete, de jelenleg erre még várnunk kell.
Milyen elvárással utaznak Wembley-be? Mi a cél? Igaz, csak egy cél lehetséges, máskülönben nem utaznának el, nem?
(nevet) Igen, ez valóban nem olyan mint egy olimpiai mottó: “A részvétel a fontos, nem a győzelem.” A kemény felkészülést követően győzni megyünk a döntőbe és hiszem, hogy ezt a közönség is látni fogja. Hiszünk a tisztességes játékban, ezzel jutottunk idáig és így is szeretnénk megnyerni a versenyt. Azt azonban nem mondhatom, hogy jobban megérdemeljük a győzelmet, mint a Bayern. Az a csapat fog nyerni, aki a leginkább megérdemli, és amennyiben ezek nem mi leszünk is, tiszteletben fogjuk tartani az végeredményt. Most azonban van még némi időnk a képességeink kiaknázására, hogy végül mi emelhessük a magasba a trófeát.
Miért gondolja, hogy a Dortmund csapata lesz az, aki felemelheti a trófeát?
Egyszerű a válasz: mert megvan bennünk minden lehetőség! Még saját magunkat is megleptük néhányszor ebben a szezonban. Például amikor a Manchester City, vagy többször a Real Madrid és a Shakhtar Donetsk ellen. Tehát megérdemeljük, hogy a döntőben legyünk. És az, aki megérdemli, hogy a döntőben játszhasson, megérdemli akár a győzelmet is, mi most erre összpontosítunk.
Ön szerint kin van nagyobb nyomás a Dortmund-on vagy a München-en?
Ez nem számít, nem ez a fontos. A mérkőzés előtt mindkét csapaton nagy lesz a nyomás, tudatosulni fog, hogy ez egy nagy lehetőség. Az számít, hogy ki hogyan tudja kezelni ezt a nyomást, hogyan tud a meccsre fókuszálni és összpontosítani. A fényt az alagút végén a fényes Bajnokok Ligája trófea jelenti, könnyebb ha pozitívan állunk hozzá és a szorongást a háttérbe szorítjuk.
Az elmúlt két év során többször is bizonyították, hogy nem csak méltó ellenfelei a Bayernnek, hanem akár jobbak is tudnak lenni náluk. Ennek tükrében előnyként értékeli, hogy velük játszhatják a döntőt?
Az elmúlt két év történései most nem számítanak. Korábban két szoros mérkőzést vívtunk egymás ellen a Szuperkupa és a Német Kupa negyeddöntőjében. Ha megnézzük ezeket az eredményeket látjuk, hogy ez a szezon a Bayerné, alapvetően mindenkit megsemmisítettek, mindenkit, de nem minket. És most csak ez a fontos. Mindig visszavágtunk, még akkor is, ha nem voltunk a legjobb formában. Amikor a legjobb formánkat hozzuk képesek vagyunk legyőzni a Bayern Münchent. Ezt tudjuk és ők is tudják. Ennek most valóra kell válnia. Tudjuk, hogy talán a világ legjobb csapata ellen fogunk játszani, de ebben a pillanatban mi vagyunk ellenük az egyetlen ellenfél, akik talán tényleges ellenfelet jelent. És pontosan ez az, amit ki szeretnénk használni.
Gyakran kerül a figyelem középpontjában, minden célzás nélkül. Jobban szereti, ha inkább a csapata kerül a reflektorfénybe?
Persze. Én egy átlagos ember vagyok, akinek sokszor kényelmetlen, ha a figyelem középpontjába kerül. Ha én vagyok a középpontban és például negatív hatás ér, nem tudom kezelni, és nem tudom, más ezt hogyan tudja. A végén csak az a fontos, hogy a csapat tudja ezt nem szándékosan generálom, nem akarok tündökölni helyettük. Egyszerűen elfogadják, ami megjelenik a médiában. Néha ez túl sok figyelem, de ahogy múlik az idő, majd ez is egyre kevésbé lesz fontos.
forrás: PUMA