Az elefántcsontparti válogatott már továbbjutott a csoportjából, az Algéria elleni utolsó csoportmérkőzés előtt beszélt Yaya Touré a tornáról
Milyen elvárásokkal vágsz neki a folytatásnak az Afrikai Nemzetek Kupájának? Elefántccsontpart az egyik nagy esélyes, szerinted melyik csapat szerepelhet még jól idén?
Azt gondolom, hogy az elmúlt évek mérkőzései már megmutatták, hogy az Afrika Kupán bármi megtörténhet. Már a kvalifikációk során is sok meglepetés történt, szerintem,amit az elmúlt években megtanultunk az az, hogy minden ellenfelet komolyan kell venni és mérkőzésről mérkőzésre érhető el a végső siker. Az a csapat, amelyik a lehető legkeményebben küzd, annak van jó esélye a nyerésre. Úgy érzem, a mi csapatunk kellően motivált, hogy végül győzelemmel tudjuk zárni az idei évet.
Elefántcsontpart az egyik legjobb csapat az afrikai válogatottak közül, mégis csak egyszer tudott győzni az Afrika Kupán. Ebben az évben teljes erőbedobással menetel a kupán. Mit gondolsz, a végsőkig menetelhettek előre?
Persze. Egyike vagyunk azoknak a csapatoknak, akiket potenciális győztesnek tartanak, hiszem, hogy ez megtörténhet hiszen nagyon sok játékosunk van, akik erős európai ligákban játszik, kimondottan erős csapat vagyunk. De ezen a tornán persze az is számít, hogy hogyan tudunk együtt működni csapatként. Más csapatokkal ellentétben nem volt sok időnk a együtt felkészülésre. Csak két héttel az Afrika Kupa indulása előtt kezdtünk el együtt edzeni, ami nehezítheti a közös munkát, de bízom benne, hogy ez nem jelent nehézséget. A csapatban nagy tehetségek vannak szerintem itt az idő, hogy ismét megnyerjük a kupát.
Több rivális csapat munkáját is megnehezítették a belső viszályok és a rossz szervezés? Tapasztaltál hasonlókat a korábbi években? Milyen a viszony a játékosok között most?
A csapaton belüli viszonyok nagyszerűek, egységként működünk és támogatjuk egymást, ahogyan csak tudjuk. Persze én csak a saját csapatom nevében beszélhetek, nálunk nincsenek ilyen problémák.
Az elefántcsontparti válogatott játékosai közül jó néhányan a Jean-Marc Guillou Akadémián kezdték pályafutásukat. Tény, hogy ezért is nagyon jól ismeritek egymást, erősíti ez a csapatot? Mennyiben járult hozzá Guillou módszere a játékod fejlődéséhez?
Az a tény, hogy sok éve ismerjük egymást, segíti a csapat együttműködését, az eredményes közös munkát. Mindig szórakoztató visszatérni és egy csapatot alkotni, a légkör pedig egyszerűen jó. Guillou módszerei pedig határozottan segített felépíteni a játékomat. Éveken keresztül polgárháború dúlt az országban és a nemzeti válogatottnak is fontos szerepe volt a béke kialakításában.
Beszélnél erről az időszakról? Miért döntöttek úgy a játékosok, hogy részt vesznek ebben és aktív szerepet vállalnak? Milyen érzés volt mindezt átélni? Ez a lépés megerősítette a csapatot?
Ez egy nagyon kemény időszak volt, mindenhol érezni lehetett a feszültséget. Az országban már öt éve dúlt a polgárháború, amikor kvalifikáltuk magunkat a 2006-os Világbajnokságra (FIFA World Cup Németország). Ez egy olyan pozitív érzelmi hullámot indított el, ami újra értelmet adott előre tekinteni a jövőre, a játékosoknak és az országnak egyaránt. Gyűlöltük, ami az országban zajlott, de nem terveztük, hogy a csapatnak köze lehet ahhoz, hogy ez megszűnjön. Ez inkább egy érzelmi döntésen alapult és mielőtt tudatában lehettünk volna annak, hogy mekkora dolgot hajtottunk végre, már óriási szerepet játszottunk a történtekben. Amikor Németország felé utaztunk nagy erőt adott a családias légkör körülöttünk és, hogy az egész ország támogatását éreztük magunk mögött.
Nemrég az afrikai futballban bekövetkezett néhány hierarchiai változás, Zambia, Mali és Zöld-foki Köztársaság bekerült a top csapatok közé, viszont Kamerun és Egyiptom nem tudta kvalifikálni magát. Szerinted mi lehet az oka ezeknek a változásoknak?
Azt gondolom, hogy ezek a változások is azt mutatják, hogy az afrikai labdarúgás fejlődik. Már nem csak néhány csapat játszik jól, a szakadék az erős és gyenge csapatok között egyre kisebb. Lehet az is az oka, hogy egyre több európai edző kezd el dolgozni afrikai csapatokkal. A szükséges szakértelem ma már egyre több országnak rendelkezésére áll, hatása van a futballra és mint sport folyamatosan javul. Nem gondolom, hogy Egyiptom vagy Kamerun csapata rosszabb lett, inkább azt mondanám, hogy a kisebb futballnemzetek fejlődtek.
Mit jelent számodra, hogy 2012-ben Te voltál Az Év Afrikai játékosa? Érzel bármiféle extra nyomást, hogy még jobban kell teljesítened?
Kétszer egymás után megkapni ezt a díjat hatalmas elismerés és büszkeség nekem. Amikor kisgyerek voltam ez volt az egyik nagy álmom, hogy valami olyasmiért kapjak díjat, amiért keményen megdolgozom. Nem érzek e miatt extra nyomást magamon, inkább plusz erőt ad és motivál, hogy még inkább megmutassam, mire vagyok képes. Ezt szem előtt tartva, a játékommal szeretném meghálálni mindenkinek, aki rám szavazott. Köszönöm még egyszer mindenkinek a támogatást!
forrás: puma.com/african-football